2009. március 26., csütörtök

Újrahasznosítás. Olvasgatom fotósbibliámat, Dulovits Jenő: Így fényképezek című könyvét, és azt látom, hogy némi leleményességgel, kreatívitással, apró dolgok segedelmével mi mindent megalkotott abban az időben, amikor  még a digitalizmusról nem is hallottunk. Azon kapom magam, hogy önkéntelenül elképzelem, mit kezdene egy ilyen elme a mai világban. S rá kell jönnöm, hogy a film ugyan örök szerelem marad, de a digitális gépek és a számítógépek képességeivel és lehetőségeivel, és persze ugyanolyan kitartó kísérletezéssel kitárul a vizuális lehetőségek tárháza. Nem feltétlenül a manipulációé, inkább az expozíció helyes beállításáé. Dulovits egészen elképesztő fejlesztő és feltaláló elme volt. Nemcsak a DUTO lágyító előtét, vagy a DUFLEX fényképezőgépfűződik a nevéhez, (amelyből itthon 1200 darabot gyártottak, s nem láttak benne fantáziát, bezzeg odakünn...), hanem az általa alkalmazott kiegyenlítő hívás-hosszú expozíció párosítás is. Ennek eredményeképp hihetetlen mennyiségű és és finom szemcsézetű tónust lehetett varázsolni a képekre, s a kiégések és becsukódó részletek ismeretlen fogalommá avanzsáltak. Mit alkothatott volna Jenő bátyám a ma használatos képfeldolgozó szoftverek lehetőségeivel! Számára, aki nem hagyott egyetlen részletet sem feleslegesen elveszni, a tömörítetlen formátum és a változtatható érzékenység maga lett volna a kánaán. Ugyanakkor egy ilyen tudatosan komponáló és megtervező fotográfusnak, nem feltétlenül szükséges  a zoomok világa. Sokkalta inkább a minőség a meghatározó, mint a "gumiobjektívek" gyorsasága. Gyors bárki lehet, minőséget kevesebben állítanak elő. No ezért is lapozgatom naponta a könyvét. Mert a fotográfiáról szól, a szakmáról. Ennek sajnálatos ellentételezését megtekintettem tegnap is a Sajtófotó kiállításon. Lehet velem vitába szállni. Ezt a vitát eldöntendő, üssünk fel 15-25-35 évvel ezelőtti sajtófotó anyagokat, (minél régebbi annál jobb). Aztán beszéljük át a kérdést újra.
Szép napot!

3 megjegyzés:

  1. Nincs mit átbeszélni Attila!
    Nem attól lesz egy kép KÉP, hogy mennyi tónus van rajta, meg hogy fix gyútávval készült-e, vagy gumirozva.
    Miért nem jársz be lovaskocsival dolgozni?
    Egészségesebb...
    Talán még olcsóbb is.

    A mívesség nem mindenesetben szolgálja a kifejezést.
    A technika meg önmagában csak technika.

    VálaszTörlés
  2. Félreértesz János! Arra szerettem volna csak rámutatni, hogy itt ez a rengeteg lehetőség, de sokan csak nyomják a gombot, mint süket a csengőt. Vagy vegyük a példádat a memóriakártyáról? Tegnap megnéztem a sajtófotót és megdöbbentet az a tény, hoyg évről évre alacsonyabb a tematikai és technikai színvonal. Nyílvános volt a zsűrizés és úgy tudom, sajnos itt is működik a körön belül vagyok effektus. A mívesség pedig régen megfért a kellő kifejező hatással. Most a Sajtófotó jelentőshányada sportfotókból áll, ami eszközfüggő nagyrészt, olyanok is a képek. Pont Veled példálódzhatnék, mert Te nem tűrnél meg magad körül ilyen technikailag is gyenge képeket, emberábrázolásban ennyire semmitmutató portrékat. Olyan képek nyertek, amelyek számomra semmit nem mondanak. Olyan képriportok, amelyekhez az elkövető fotósnak a jelenlétén kívűl semmi köze.

    VálaszTörlés
  3. Ha ilyesmiről vitatkozunk, a végén mindig arra a következtetésre jutunk, hogy a mívesség nélkülözhetetlen, bár nem elégséges dolog. Jómagam többnyire azért fordítok rá gondot, mert nekem örömet okoz. Ennyit bejelentkezésként... Szevasztok!

    VálaszTörlés