Az állandó, mint mindig beledermedt a valóba.
Nem mozdult a fa, nem remegett a tócsa vize,
s nem akartunk mozdulni mi emberek sem
csak egy kicsit. Épphogy, míg a szerelvény
elhasított előttünk, kifedve a házat,
mint egy paraván, ami vágtat,
hogy végül visszatérjen a megszokott kép,
házak dermedt sora, mely engesztelhetetlenül
tereli az utca népét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése