Ancona, 2012 júliusa. Sziesztaidő, délután 3 óra, vasárnap. Szinte beleül a tikkasztó meleg a házak közötti szűk sikátorokba is. Ezt elkerülendő a spaletták mindenütt behúzva, leeresztve. Életnek alig van valami jele. Egy moped áll a szemközti utca végén, talán egy-két óra múlva jön érte valaki. Pár kóbor turista rója kitartóan Ancona utcáit, térképpel egyik kezükben, s egy ásványvizessel a másikban járnak-kelnek. Vajon mikor alakult át úgy az emberek utazási kultúrája, hogy egy-két jó szó, egy kávé helyett üres utcákat, templokat nézegessenek, hogy kommunikáció nélkül próbáljanak meg élményekhez jutni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése